DOMBORZAT ÉS A TALAJVISZONYOK

A Kéktói puszta bemutatása

 

Domborzat és a talajviszonyok

Hódmezővásárhely és kistérsége Csongrád megye tiszántúli részén a Körösök és a Maros folyó által lehatárolt Körös-Maros közi síkság területén helyezkedik el. A kistérség két kistáját, a Dél-Tisza völgyét (Mindszent) és a Csongrádi-síkot érinti.

A Csongrádi-sík (Hódmezővásárhely, Mártély, Székkutas) tengerszint feletti magassága 80 és 101 m közötti. A kistáj földtani adottságára jellemzően az agyagos, iszapos felszín-közeli üledékeket keletről nyugatra egyre vastagodó infúziós (ártéri) lösztakaró fedi. Ehhez jelentős hasznosítható építőipari nyersanyag előfordulások kötődnek: téglaanyag, illetve az egykori medrek vonalain homok (Hódmezővásárhely). Az igen kiterjedt kistáj takarója viszonylag változatos. A csernozjom talajtípusok a talajtakaró összfelületének nagyobb részét teszik ki. Ezen belül a legnagyobb területre agyagos vályog, vályog mechanikai összetételű, gyengén savanyú kémhatású, mélyben sós réti csernozjom talajok terjednek ki. A védett ártéren a humuszos öntéstalajok, a hullámtéri részen pedig nyers öntéstalajok a jellemzőek.

Nem specifikusan az Alföldre jellemző asztalsimaságot mutat a terület arculata. Kismértékben hasonlítható a Kiskunság és a Dunántúl találkozásában lévő buckás löszdombos területekhez, de természetesen más növény- és állatvilággal. Megjegyzendő, hogy a terület felszínének kialakításában is nagy szerepet játszott a víz. Jelenleg is őrzi felszíni egyenetlenségeiben a folyó áradásaikor lerakott löszdombokat, amelyek ma is kiváló termőerővel bírnak és szántókként vannak hasznosítva. A mélyebb részek azonban elszikesedtek és a tápanyag kimosódás miatt gyenge minőséget képviselnek.

A vizsgált terület legfőbb értékét pontosan ez utóbbi adja, hiszen a rosszabb minőségű részeken elsősorban a szikes talajra jellemző ősgyep alakulhatott ki, mivel nem volt érdemes felszántani és esetlegesen szántóföldi művelésbe vonni azokat. Pontosan ez a helyzet áll fenn a mélyebb fekvésű időszakos vízborítással rendelkező zsombékos részekkel is, hisz a vízrendezések és lecsapolások dacára mind a mai napig minden tavaszi időszakra több tíz hektárnyi egybefüggő vízfelület alakul ki az egykori Kéktó területén, ami akár a nyári nagy melegekig tocsogóssá teszi.

Kéktói puszta 2005. márciusábanKéktói puszta 2005. márciusában

Kéktói puszta 2005. márciusábanKéktói puszta 2005. márciusában

Kéktói puszta 2005. márciusábanKéktói puszta 2005. márciusában

Kéktói puszta 2005. márciusábanKéktói puszta 2005. márciusában
A Kéktó Észak-Keleti részén kialakított egykori halnevelő tó,
amelyet egy a mai napig működő Ártézi kút táplál

Kéktói puszta 2006. áprilisábanKéktói puszta 2006. áprilisában