A KÉKTÓI PUSZTA TERMÉSZETI ÉRTÉKEI – ÁLLATVILÁG

A Kéktói puszta bemutatása

 

A Kéktói puszta természeti értékei

Állatvilág

A történelmi időktől kezdődően az ember egyre jobban befolyásolta az állatvilág alakulását is. A mai természetes állatvilág képét az emberi tevékenység mellett elsősorban a mezőgazdasági kultúrtáj, valamint a „vízivilág” természeti földrajzi adottságai szabják meg.

A területen előforduló kétéltűek és hüllők a következök: Tarajos gőte (Trituruscristatus), vörös hasú unka (Bombina bombina ), ásóbéka (Pelobates fuscus), zöld levelibéka (Hyla arborea), erdei béka (Rana dalmatina), tavi béka (Rana ridibunda), fürge gyík (Laceria agilis), zöldgyík (Lacerta viridis), vízisikló (Natrix natrix).

Zöld levelibéka (Hyla arborea)Zöld levelibéka (Hyla arborea)

 

A terület madárvilága az Alföld tájaihoz viszonyítva, ahol nagy kiterjedésű intenzív mezőgazdálkodás folyik, fajokban gazdag, összetétele sokrétű. Az ornitológiai kép tipikusan alföldi . A vízimadarak száma egyik évről a másikra jelentősen változhat attól függően, hogy a tél mekkora vízmennyiséget hagy maga után.

A rovarok közül meg kell, hogy említsünk néhányat az itt élők közül. Ilyen a szarvasbogár (Lucanus cervus), hőscincér (Cerambyx scopolii), rezes futrinka (Carabus ullrichi), közönséges vörhenyes cserebogár (áprilisi) (melolontha melolontha).

A füves pusztán több lepkefaj található, így például a fecskefarkú lepke (Papilio machaon ), admirális lepke (Vanessa atalanta), közönséges boglárka (Polyommatus icarus).

Közönséges boglárka (Polyommatus icarus)Közönséges boglárka (Polyommatus icarus)

 

A legelőket szegélyező erdősávokban, illetve a kapcsolódó erdőkben legjellegzetesebbek az odúlakó madárfajok: széncinege (Parus maior), őszapó (Aegithalos caudatus), kék cinege (Parus coeruleus), mezei veréb (Passer montanus), seregély (Sturnus vulgaris), kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus).

Egyéb jellemző madárfajok: erdei pinty (Fringilla coelebs), feketerigó (Turdus merula), balkáni gerle (Streptopelia decaocto) és a sárgarigó (Oriolus oriolus), tövisszúró gébics (Lanius collurio), zöldike (Carduelis chloris), búbos banka (Upopa epops).

Az itt-ott elszórtan álló füzekkel, nyarakkal tarkított nedves réteken, legelőkön a bíbic (Vanellus vanullus), fácán (Phasianus colchicus), tövisszúró gébics (Lanius collurio), nagy őrgébics (Lanius excubitor) és a mezei veréb (Passer montanus) a tipikus fészkelő.

Az állandó vízállású egykori Téglás és Kenyere ér fent maradt mocsaras részén, illetve a tocsogókon leggyakrabban a tőkés réce (Anas platyrhynchos), a bíbic (Vanellus vanullus) , piroslábú cankó (Tringa totanus), bakcsó (Nycticorax nycticorax) és a vízityúk (Gallinula chloropus), bölömbika (Botaurus stellaris) fészkelése a jellemző. A terület nádasaiban, erdősávjaiban még előforduló kakukk (Cuculus canorus) áprilistól októberig tanyázik nálunk. Továbbá kedvelt táplálkozási, pihenő és gyülekezőhelyet találnak maguknak a fehér- és fekete gólyák (Ciconia ciconia, Ciconia nigra), vörös gémék (Ardea purpurea) ,szürke gémek (Ardea cinerea), kanalas gémek (Platalea leucorodia) és a kócsagok (Egretta alba). A darvak (Grus grus) tavaszi, illetve őszi gyülekezésük alkalmával lelhetők fel itt.

A mezőgazdasági területeken észlelt madárvilág életközössége vetési varjú (Corvus frugilegus), csóka (Corvus monedula), mezei és búbospacsirta (Alauda arvensis, Galerida cristata), szarka ( Pica pica), mezei veréb (Passer domesticus) stb.

Jelentős mennyiségű fácán (Phasianus colchicus) található, ezek vadászata folyik minden téli időszakban. A foglyot (Perdix perdix) napjainkban próbálják visszatelepíteni, hiszen nagyon jó búvó és élőhelyül szolgálnak számukra az erdősávok csaknem mindenütt sűrű bokorszintje.

A galambfélék (Columbidae) közül különösen a gerle (Streptopelia turtur) mindenütt megtalálható, ősszel csapatosan vonul telelőhelyére. Az örvös galamb (Columba palumbus) csak átvonul területünkön, de nem fészkel és nem is költ itt.

Ragadozó madarak közül találkozhatunk karvallyal (Accipiter nisus), héjával (Accipiter gentilis), barna rétihéjával (Circus aeruginosus), Hamvas rétihéjával (Circus pygargus), egerészölyvvel (Buteo buteo), vörös és kék vércsével (Falco tinnunculus, Falco vespertinus).

A bagolyfélék (Strigidae) családjából a kuvik (Athene noctua) jelentős, amely különösen elhagyott kunyhók, farakások körül tanyázik. Megtalálható továbbá a gyögybagoly (Tyto alba), a mezei fülesbagoly (Asio flammeus) , erdei füles bagoly (Asio otus) , macska bagoly (Strix aluco).

Egész éven át megtalálható a ligetes facsoportok madara, a nagy fakopáncs (Dendrocopos major),zöld küllő (Picus viridis), és szajkó (Garrulus glandarius).

Az ember által átalakított természeti tájban jelentősen megcsökkent az emlősállatok száma. A leggyakrabban előforduló emlősök: a kelet-európai sün (Erinaceus europaeus), a vakondok (Talpa europaea), az erdei cickány (Sorex araneus), a törpecickány (Sorex minutus), a közönséges vízicíckány (Neomys fodiens), a mezei cickány (Crocidura leucodon), a hegyesorrú denevér (Myotis blythi), a kései denevér (Eptesicus serotinus), a korai denevér (Nyctalus noctula), a törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus), a róka (Vulpes vulpes), a vidra (Lutra lutra), a nyest (Martes foina), a menyét (Mustela nivalis), a görény (Mustela putorius), a mezei nyúl (Lepus europaeus), a pézsmapocok (Ondathra zibethica), a mezei pocok (Microlus arvalis), az erdei egér (Apodemus sylvaticus), a pirókegér (Apodemus agrarius), a güzüegér (Mus musculus spicilegus), az ürge (Citellus citellus), a vaddisznó (Sus scrofa) ritka, de nagyobb tiszai árvíz esetén felmerészkedik a derekegyházi erdőig, és az őz (Capreolus capreolus).

Kelet-európai sün (Erinaceus europaeus)Kelet-európai sün (Erinaceus europaeus)

 

Amint ezt az eddigiek alapján tapasztaltuk, az állatvilág képének átalakulása még a növényzeténél is nagyobb mértékű volt. A korábbi ezerarcú, színes életközösség egy részének napjainkban már hírmondója sincs. A század elején még megtalálható fajok kihaltak, vagy a természetátalakító munkák következtében máshol élnek. A jövőben azonban fokozottan figyelemmel kell kísérni, hogy a természetátalakítás egyben az élővilág szempontjából természetvédelmet is jelentsen.