A TANYARENDSZER HELYZETE EGYKOR ÉS NAPJAINKBAN

A Kéktói puszta bemutatása

 

A tanyarendszer helyzete egykor és napjainkban

A városnak több ezer éves múltja van, és bár nincsenek ősi város vagy várfalai, mégis nyugodtan állíthatjuk, hogy Vásárhely ősi kultúrák városa. Mintegy hatezer évvel ezelőtt már megjelent itt az ember. A víz által körülfogott kisebb-nagyobb szigetek jó életfeltételeket, védelmet és élelmet biztosítottak az új kőkor itt letelepedett emberének. A Tiszához közel eső földhátakon, halmocskákon sok helyütt cseréptöredékeket fordított ki a földből az eke. A két világháború között tervszerűen folytatott ásatásokból előkerült több mint negyvenezer tárgy mind az itt virágzott ősi kultúra bizonyítéka.

A lakosok számának növekedésével ezt a munkát mind távolabbi területekre is kiterjesztették. Előbb csak szállást, később lakóépületeket is építettek a távolabbra eső földekre. Így alakult ki a XVIII-XIX. század során a -nagyrészt még ma is meglevő – lakást és mezőgazdasági kisüzemet egyesítő tanyarendszer.

A mintaterületen a kutatások a tanyarendszer kialakulás első szakaszát a 16-18. század második negyedéig terjedő időszakra teszik. Egyúttal hangsúlyozzák, hogy a tanya kialakulás feltételei nem egyszerre jöttek létre (nagy határ, kedvező jogállás pl.: szabad költözés, földesuraktól nem korlátozott, szabad gazdálkodás, a föld tartós, egyéni birtoklása, stb.), így emiatt a tanyarendszer nem egy időben bontakozott ki. A 18. században nagy kiterjedésű földek álltak az emberek rendelkezésére, ami azt jelentette, hogy mindenki annyi földet foglalhatott magának, amennyit meg tudott művelni. A kiélt földet 4-7 év használat után elhagyták és a határ másik részén hasítottak ki maguknak szántót. 7 évi pihentetés után azonban odaügyeltek arra, hogy a szántót ismét az előző birtokos művelhesse meg. A legelőterületeken elsősorban szarvasmarha-, ló- és juhlegeltetés folyt. Az 1900-as évek közepén nagy területeket vontak mezőgazdasági művelés alá, azonban ezek egy kis része mára visszafüvesedett és alkalmasak a legeltetéses állattartásra.

A tanyák már történelmi eredetük hosszú szakaszában is függelék jellegű települések voltak, és mai lehetőségeik is nagyrészt attól függnek, hogy a településrendszer nagyobb, dinamikusabb elemeihez képest hogyan helyezkednek el, mely településhez tartoznak. Jövőjük az agrárpiac lehetőségeinek alakulásától éppen úgy függ, mint a tulajdonviszonyok átrendeződésétől vagy az általános munkaerőhelyzettől. Ez utóbbi kedvezőtlen alakulása esetén ugyanis egyre többen kényszerülhetnek arra, hogy más lehetőség híján gazdálkodni, esetleg tanyán gazdálkodni kezdjenek. Ez a folyamat tömegessé válhat, sikere azonban enyhén szólva is kétséges.

A tanyák infrastrukturális ellátottsága tekintetében jelentős fejlődést értek el az elmúlt évtizedekben. Ez a fejlődés annak ellenére következett be, hogy a hivatalos politika sokáig tanyaellenes volt. Egy tűrő vagy bizonyos eszközökkel támogató tanyapolitika mellett a tanyák differenciált átalakulása és fejlődése várható.

Az elmúlt évtizedben ismét megfigyelhető a vásárhely körüli tanyavilág újra népesülése és ezzel párhuzamosan az önellátó tanyásgazdálkodások kialakulása. Az emberek legnagyobb része, aki tanyát vásárol, gazdálkodási céllal teszi ezt, míg ezzel szemben elenyésző azok száma, akik csupán hobbi-tanyaként működtetik.