A Kéktói puszta bemutatása
- Földrajzi elhelyezkedés lehatárolása
- Domborzat és a talajviszonyok
- A területhez kapcsolódó elnevezések bemutatása
- A Kéktói puszta természeti értékei – Növényvilág
- A Kéktói puszta természeti értékei – Állatvilág
- A terület kultúrértékei (kunhalmok)
- A tanyarendszer helyzete egykor és napjainkban
A Kéktói puszta természeti értékei
Növényvilág
A vidék természetes növényzete a magyar flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidékébe sorolható. A történelmi idők során a természetes növényzet az ember tájátalakító tevékenysége révén megváltozott. Jelentős mértékben eltűnt a természetes erdei növényzet, az Alföld „kultúrsztyeppé” alakult át. A terület kontinentális éghajlatát gyakran óceáni és földközi-tengeri hatások módosítják, s ez a jelenség a természetes növénytakaró képében is kifejeződik. Itt az egyes növénytípusok keveredése aszerint alakul, hogy a felszín éghajlata és az egyéb természeti földrajzi viszonyok miként változnak.
A jelenlegi természetes növényzetben kiemelkedő a kontinentális flóraelemek részesedése, valamint a mediterrán fajok nagy száma. Ez a terület hőmérsékleti alakulásával, szélsőséges vízellátásával, valamint a talajok ökológiai viszonyaival függ össze. A flórában sok a sztyeppi elem, de ennek ellenére a területet nem lehet sztyeppnek nevezni. Számos nagyobb nedvességet igénylő olyan növény is él itt, amely a nyár szárazságáért kárpótlást tud találni az év egyébként bő csapadékú hónapjaiban. Egyes években annyi itt a csapadék, hogy a zárt erdőtársulás csapadékfeltétele is kielégítő, a csapadékeloszlás viszont olyan kedvezőtlen lehet, hogy még a füves vegetációnak is küzdenie kell a fennmaradásáért.
A hódmezővásárhelyi határ magasabb térszínű löszhátján úgyszólván mindenütt szántóföldi művelés folyik, ezért csak a rosszabb minőségű vagy a mélyebb fekvésű területek maradtak meg természetes állapotukban. A növényvilág legjellemzőbb és legnagyobb értékét az ősgyep és az ahhoz kapcsolódó növénytársulások adják, illetve a Téglás és a Kenyere-érben és az időszakos vízállással bíró Kéktó fennmaradt vízinövényei. Az itt található faállomány jelentős többsége telepített. Ezekkel a telepítésekkel megszűnt a terület összefüggősége és növekedett a biodiverzitás. Az élővilágra gyakorolt hatását jól lemérhetjük, hogy az 50-es évek elején még az összefüggő gyepterületen kiváló élőhelyet talált a túzok is. Líbor Istvánnal (Elmondása szerint ő a „puszta szülöttje”, hiszen az édesanyja nem jutott be a városba amikor terhes volt vele mikor megindult a szülés és így a Zöld-halom tövében hordta ki őt.) történő személye beszélgetés alapján tudtam meg, hogy gyerekkorukban több pár fészkelő túzok volt és a fészkekből tojásokat vittek haza megenni. Az erdősávok és a kisebb kiterjedésű erdők kialakulása után eltűnt erről a részről ez a robosztus madár. A főiskolás gyakorlataim során amikor Szentes határában vadbecslésen voltunk láttunk egy pár túzokot.
Külön sorolható a szikes felszínek növényösszetétele, amely a sókoncentráltság változásával területenként eltérő kifejlődést eredményez. Ennek következtében a szikes talajokon viszonylag kicsiny területen is gyakran változik a növényzet összetétele.
A szikes rétek, legelők magas szálú füvei a hernyópázsit (Beckmannia eruciformis) és réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) igen értékes takarmányok. Rossz vízellátásuk esetén azonban gyorsan kiszáradnak, így kaszálásra legfeljebb csak egyszer nyílik alkalom. A Sziki mézpázsit (Puccinellia distans) jó szénát és legelőt ad, de a legeltetés és a taposás hatására megjelenik benne a sziki árpa (Hordeum hystrix), és így minősége romlik.
A száraz szikes pusztákon ősszel a rosszabb minőségű legelőkön nagy lila foltokban a sziki sóvirág vagy szikisaláta (Limonium gmelini) a gyakori, továbbá megtalálható a sziki kerep (lotus tenuis), réti peremizs (Inula britannica), bárány üröm (Artemisia pontica), sziki pozdor (Podospermum canum). A szikes foltok leggyakoribb gyógynövényei: az orvosi székfű (Matricaria chamomilla), a tövises iglice (Ononis spinosa), a lándzsás útifű (Plantago lanceolata, levele), és a közönséges cickafark (Achillea collina).
Sziki sóvirág (limonium gmelini)
Sziki kerep (lotus tenuis)
Réti peremizs (Inula britannica)
Bárány üröm (Artemisia pontica)
Lándzsás utifű (Plantago lanceolata)
A tejoltó galajt azért tartom fontosnak kiemelni, mivel egykor a tej oltására, illetve a sajtok színezésére alkalmazták. A területen még a 60-70-es években is gyűjtötték és használták. Ma is igen jelentős mennyiségben fordul elő.
A szikesek fíorisztikai spektrumában a vízborítás és a kiszáradás gyors változásának, a legeltetésnek, a magas sótartalomnak a hatására sok a kozmopolita flóraelem. Az ökológiai spektrumban pedig az egyévesek mellett jelentős számban a mocsári elemek is megjelennek. Jellegzetes összetételű növények vannak a mélyebb fekvésű, nedvesebb térszíneken esetlegesen vízállásos területeken mint például a következők vesszős kutyatej (Euphorbia esula subsp. Tommasiniana), mocsári tisztesfű (Stachys palustris), vidra keserűfű (Polygonum amphibium), vízi boglárka (Ranunculus aquatilis), vizi hídőr (Alisma plantago-aquatica), virágkáka (Butomus umbellatus), Ujjas Boglárka (Ranunculus pedatus), sárga nőszirom (Iris pseudacorus), dárdás csukóka (Scutellaria hastifolia), nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), fedőnád (Phragmites communis Trin.). Elerjedt még a, a békalencse (Lemtia minor), a zsombéksás (Carex elata Gord.) és a békabuzogány (Sparganium erectum).
Vesszős kutyatej (Euphorbia esula subsp. Tommasiniana)
Vízi boglárka (Ranunculus aquatilis)
Vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica)
Virágkáka (Butomus umbellatus)
Ujjas boglárka (Ranunculus pedatus)
Sárga nőszirom (Iris pseudacorus)
Dárdás csukóka (Scutellaria hastifolia)
Pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia)
További jellemző növényei még e területnek az ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum1.), az enyves mécsvirág (Melandrium viscosum), a magyar zsálya (Salvia aethiopis), a csattanó eper (Fragaria viridis Duch.), és a közönséges ínfű (Ajuga genevensis).
Ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum)
Enyves mécsvirág (Melandrium viscosum)
Csattanó eper (Fragaria viridis Duch.)
A tanyánk bekötőútjának a szélén virágzik és nyújt egyben gyönyörű látványt a közönséges kígyószisz (Echium vulgare)
Közönséges kígyószisz (Echium vulgare)
A sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. Pannonicum) a területen csaknem mindenhol előfordul az útszéli néhány méteres mezsgyétől kezdve akár a több hektáros legelőt is beborítja és színesíti ezzel a tájat.
Sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. Pannonicum)
Erdősávok jellemző gombafaja a nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera), amely az őszi és tavaszi esőzéséket követően nagy mennyiségben fordul elő. Szikes legelők jellemző gombafajai a sziki csiperke (Agaricus bernardii), szegfűgomba, árvégű fülőke (Collybia fusipes).
A faállomány összetétele a következő: bizonyos mennyiségű tölgy (Quercus sp.), magas kőris (Fraxinus excelsior) található itt, amelyek azonban a jobb minőségű, vastagabb termőrétegű területeken fordulnak elő. Ezenkívül telepített fafajként akác (Robinia pseudo-acacia), olajfűz (Elaeagnus angustifolia), szürkenyár (Popukus alba) és amerikai kőris is él a területen. A tamariszka (Tamarix tetrandra), mint sziket jól bíró, fás törzsű bokor jelenik meg. A köves utak mentét kökény-(Prunus spinosa) és csipkebogyóbokrok (Rosa canina), valamint ringlószilvafák színesítik.
Vásárhely és környékén a vegetáció elszegényedése a fokozódó kultúrhatás tükrében jól nyomon követhető. Az árvízvédelmi töltésrendszer és a csatornák kiépítése után nagymértékben megváltozott a növénytakaró arculata. A Tisza-szabályozás előtti időszakban az évenként többször is megismétlődő áradással jelentős – ma már művelés alatt álló -felületek kerültek víz alá és ezzel egyidőben az ereken keresztül történt a terület akkori vízutánpótlása is. A művelési viszonyok változásával módosult a természetes növényvilág képe, és a természetes növényvilágot nagymértékben mesterséges növényállomány váltotta fel.