A Kéktói puszta bemutatása
- Földrajzi elhelyezkedés lehatárolása
- Domborzat és a talajviszonyok
- A területhez kapcsolódó elnevezések bemutatása
- A Kéktói puszta természeti értékei – Növényvilág
- A Kéktói puszta természeti értékei – Állatvilág
- A terület kultúrértékei (kunhalmok)
- A tanyarendszer helyzete egykor és napjainkban
A terület kultúrértékei (kunhalmok)
A kunhalmok mesterséges eredetű földtani képződmények (építmények), amelyek tájképi, régészeti, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti szempontból kiemelkedően értékesek, az Alföld nagytáj sajátos antropogén formakincsei. Kialakulásuk szempontjától függetlenül kunhalomnak tekintendők: a tell-telepek (lakódombok), a kurgánok (sírhalmok), az őrhalmok, a határhalmok és a laponyagok. Általában magasabb, árvízmentes hátakon, kiemelkedéseken, ártér felé eső szegélyeken, folyókanyarulatok közvetlen közelségében helyezkedtek, illetve helyezkednek el. Keletkezésük ideje döntő többségben a réz- és bronzkor szakaszaival egyezik meg, kb. i.e. 2300-tól 750-ig (egyébiránt ez a gödörsíros temetkezési kultúra és a tell-telepek kialakulásának időpontjai is). Méretük változó; átmérőjük 20-90 méter, relatív magasságuk 0,5-12 méter. Alaprajzuk többnyire a körhöz közelítő ovális alak, kúp vagy félgömbalakú képződmény. Számuk csak becsülhető, hajdan a Nagy-Magyarország területén belül mintegy negyvenezer lehetett belőlük, mára azonban 1300-1700 még esztétikai látványt nyújtó halom maradt. A civilizáció, az urbanizáció és a nagyüzemi gazdálkodási rendszer felerősödése folyamán különösen e századunk második felétől a halmok súlyos retorziót szenvendtek el. Ma a kunhalmok előfordulási helye hazánkban a Nagyalföldre korlátozódik, azon belül is a legnagyobb számban a Hortobágyon, a Nagykunságban, Csongrád megye tiszántúli területein, a Jászságban, Békés megye északi részein és a Hajdúháton fordulnak elő. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényben országos védettséget kaptak.
A területhez kapcsolódó kunhalmok:
Bőve halom (Nagy-):
93,0 m tengerszint feletti kerek kúp.
Nagy-Bőve-halom:
A Bővehalmi-dűlő Észak-Nyugati részén a volt Kéktó síkjából a Téglási-ér mentén 95 m-ig emelkedő, nagy kiterjedésű hidroeolikus képződmény. Régen sokkal magasabb volt, ma már nagyon le van szántva. Tavaszi hóolvadás, friss szántás alkalmával repülőgépről szépen kivehető a Kéktó medre, a Téglás-ér lefutása, valamint a Bőve-halmok elhelyezkedése
Ördöngős-halom:
Kéktó-Rárós Északi részén, az Ördöngős-pusztán emelkedő partosabb magaslat, melyet hajdan a szél fújt ki a Kéktó medréből. Régen sokkal magasabb, és meredek volt, de már nagyon leszántották, azonkívül nagy részét el is hordták. Sok követ, téglát, emberi csontokat találtak akkor a halom belsejében. Sajnos rendszeres ásatásokat nem végeztek, így gondolni lehet, hogy a halmon az elpusztult Ördöngősegyháza temploma állhatott.
Zöld-halom(Rárósi-):
A rárósi legelőn a Bőve-halomtól ÉK-re körülbelül. 3,5-4-0 krn-re emelkedik. Ma határjelző halom. Katonai térkép szerint HPO (háromszögelési pont trigonometrikus vagy barometrikus magassága topográfiai térképről) 89 m. Itt két különböző néven kezelt halom topográfiai egyezéséről van szó. Hol Vörös, hol meg Zöld halomnak írják ugyanazt a topográfiai helyet.
A Zöld-halom madártávlatból
A Zöld-halom közelebbi felvételről
Az egykor nagy számban előforduló halmok, laponyagok stb., sajnos mára nagy részük főként az emberi behatások következtében egyáltalán nem vagy csak alig észrevehető apró kiemelkedésekként vannak jelen.