A TERÜLETHEZ KAPCSOLÓDÓ ELNEVEZÉSEK BEMUTATÁSA

A Kéktói puszta bemutatása

 

A területhez kapcsolódó vizes területekkel kapcsolatos
elnevezések felsorolása, rövid bemutatása

Kéktó:
Hódmezővásárhelytől Északra, Rárós és Derekegyháza között terültei. Az 1780-as években még a határ második legnagyobb tava volt. Hossza körülbelül 14 km, szélessége pedig 7-8 km lehetett a vízállástól függően. A Kórógy-érrel több helyen is összefüggött fokok révén. Dél felé a Kenyere-érbe folytatódott, Nyugat felé pedig a Téglás- és a Ludas-ér útján közvetlenül összeköttetésben volt a Tiszával. A Kéktóról 1499-ben már van említés, midőn jó nádtermő terület volt. 1552-ben a mellette levő Ráróst róla nevezték el Kéktó-Rárósnak. (Kaprinai kéziratai LXVI. k.). Lecsapolásáig jó halászóhely volt, a partosabb környéke, a Kéktó-hát pedig jó kaszáló volt. Mai medre 79,0-79,5 m és a belvízszabályozás után ma jó termő terület. Azonban a magason lévő talajvíz miatt megáll a víz a szántókon.

Kéktó-hát:
A Kéktó helyenként szélesen kiemelkedő partját nevezték így Hidroeolikus képződmény. Hajdan kiváló kaszáló és ménesjárás, mélyebb helyeken, jó „nádló” terület volt. Ma szántóként használják.

Kéktó-puszta:
A Kéktó hatalmas kiterjedésű, sekély medrét száraz időben kaszálónak, legelőnek használták a múlt századokban. Ezt a fátlan, lakatlan síkságot nevezték Kéktó-pusztának. Ma is legelőként használják, de mára nagy része ligetes puszta jelleget öltött.

Kéktó-Rárós:
A Kéktó mellett települt Rárós középkori községet így említi 1552-ben Kaprinai kéziratában.

Kéktói-csatorna:
A Kéktó kiszáradt medrének alsó részéről vezeti le a fölös csapadékvizet a Csicsatéri-főcsatornába.

Kenyere ér:
A Kéktó közbeiktatásával a Kórogy eret kötötte össze a Tiszával. A tulajdonképpeni Kenyere ér a Kéktó déli végétől indult ki és eleinte rövidebb darabon északról dél felé, majd ívben meghajolva keletről nyugat felé tartott. Régen talán a Tisza körtvélyesi kanyarulatának felső részébe ömlött egyenesen, később pedig a Pamuk érbe folytatódott, miután a régi közvetlen mederrész feliszapolódott. Ahol a Kenyere átmegy a Pamuk érbe, onnan indult ki délkelet felé a Kendertó-ér. A Kenyere ér medre hajdan igen szépen volt kiképezve, széles, mély és bővizű volt. Ma medre ármentesítve van s főleg gyümölcsösökkel telepítették be. Ma fenéktmagassága 78,5-79 m.

Ludas ér:
Derekegyháza és Ördöngős puszta környékén szedődött össze a Kéktó medencéjéből. A Szentesi országút kezdeti részét a Nagy Ludas halom mellett keresztül vágta s innen medre nyugat felé haladva szélesen elterült, közben felvette a mindszenti és szegvári földek vizeit is. A Sebek halom felett két ágra oszlott, felső ága a Kis Ludas, alsó a Nagy Ludas. Ez utóbbi ág Mindszent felé húzódott s a Nagy halom lábánál lekanyarodva a község alá a Tisza-menti laposokba vezette vizét. A Kis Ludas ellenben egy észak felé tekintő kanyarulattal a Pap halom felett a Kurcába ömlött. Mai fenék-magassága 79,5-81,5 m.

Száraz ér:
Őskori folyó volt, amely a Ménesi hegyekben eredt s Ó-Paulisnál a Paulisi ér útján a Marossal is, de áradások alkalmával a Körösök vizével is összefüggésben volt. Széles és mély medre a mai vásárhelyi határt csak egy helyen érinti, Pusztaszélen a Hosszú dűlő alatt. A Száraz ér medre Földeáktól nyugatra lassanként elsekélyesedett, a vize pedig a Batidai síkban szétterült. Állandó folyóvize már néhány század óta nem volt, de áradások, nagy esőzések után medrében igen mély víz gyűlt meg, úgy hogy ilyenkor csónakokkal jártak s szálfákat tutajoztak rajta. Ekkor különben is szokatlan nagy hóvihar volt-Ma fenékmagassága 79-83 m.

Téglás ér:
Lefutása csaknem párhuzamos volt a Kenyerével. A Kis Bőve halom északi oldalán húzódott északkelet-délnyugat irányban. A Bövehalmi dűlőről, téglási és kenyerei földekről gyűjtötte össze a vizeket s vitte a Kék tóba, így a Kenyere érrel is összefüggésben volt. Lehet, hogy régen a Tiszát kötötte össze Korhány magasságában a Kék tóval, amint ezt részben a terepalakulatok is mutatják, de később medrének ez a nyugati része annyira feliszapolódott, hogy a víz csak a keleti részén gyűlt meg. Ma medre teljesen ki van száradva s művelik is. Legmélyebb pontja a nyugati részén 79-79,5 m-, míg kelet felé medre emelkedik 80,5-81 m.-ig.

Tompaháti ér: Tompahát és Rárós vizeit gyűjtötte össze s azokat részben a Kék tóba, részben a Kenyere érbe vezette le.

Kórogy ér:
Fábián-Sebestyén vidékéről ,a pankotai, eperjesi és mucsiháti pusztákról szedődött össze vize a Veker értől délkeletre. Iránya eleinte délnyugati a Borsó halomig, innen körülbelül déli egészen a Donát halomig, hol egy darabig nyugat, majd ismét dél felé húzódik egészen Derekegyházáig. Innen iránya több kisebb-nagyobb kanyart nem számítva nyugati s a Kontra tó alatt Szegvár községen keresztül folyva a Kurcába ömlött. Régen áradások alkalmával a Körössel is összefüggésben volt. Medre széles, jól kiképezett s főleg áradáskor bő vizű is volt. Anonymus még folyónak írta. 1722-ben már álló víz volt, amelyben halásztak. Ma fenékmagassága 79-81 m.