A Kéktói puszta bemutatása
- Földrajzi elhelyezkedés lehatárolása
- Domborzat és a talajviszonyok
- A területhez kapcsolódó elnevezések bemutatása
- A Kéktói puszta természeti értékei – Növényvilág
- A Kéktói puszta természeti értékei – Állatvilág
- A terület kultúrértékei (kunhalmok)
- A tanyarendszer helyzete egykor és napjainkban
Domborzat és a talajviszonyok
Hódmezővásárhely és kistérsége Csongrád megye tiszántúli részén a Körösök és a Maros folyó által lehatárolt Körös-Maros közi síkság területén helyezkedik el. A kistérség két kistáját, a Dél-Tisza völgyét (Mindszent) és a Csongrádi-síkot érinti.
A Csongrádi-sík (Hódmezővásárhely, Mártély, Székkutas) tengerszint feletti magassága 80 és 101 m közötti. A kistáj földtani adottságára jellemzően az agyagos, iszapos felszín-közeli üledékeket keletről nyugatra egyre vastagodó infúziós (ártéri) lösztakaró fedi. Ehhez jelentős hasznosítható építőipari nyersanyag előfordulások kötődnek: téglaanyag, illetve az egykori medrek vonalain homok (Hódmezővásárhely). Az igen kiterjedt kistáj takarója viszonylag változatos. A csernozjom talajtípusok a talajtakaró összfelületének nagyobb részét teszik ki. Ezen belül a legnagyobb területre agyagos vályog, vályog mechanikai összetételű, gyengén savanyú kémhatású, mélyben sós réti csernozjom talajok terjednek ki. A védett ártéren a humuszos öntéstalajok, a hullámtéri részen pedig nyers öntéstalajok a jellemzőek.
Nem specifikusan az Alföldre jellemző asztalsimaságot mutat a terület arculata. Kismértékben hasonlítható a Kiskunság és a Dunántúl találkozásában lévő buckás löszdombos területekhez, de természetesen más növény- és állatvilággal. Megjegyzendő, hogy a terület felszínének kialakításában is nagy szerepet játszott a víz. Jelenleg is őrzi felszíni egyenetlenségeiben a folyó áradásaikor lerakott löszdombokat, amelyek ma is kiváló termőerővel bírnak és szántókként vannak hasznosítva. A mélyebb részek azonban elszikesedtek és a tápanyag kimosódás miatt gyenge minőséget képviselnek.
A vizsgált terület legfőbb értékét pontosan ez utóbbi adja, hiszen a rosszabb minőségű részeken elsősorban a szikes talajra jellemző ősgyep alakulhatott ki, mivel nem volt érdemes felszántani és esetlegesen szántóföldi művelésbe vonni azokat. Pontosan ez a helyzet áll fenn a mélyebb fekvésű időszakos vízborítással rendelkező zsombékos részekkel is, hisz a vízrendezések és lecsapolások dacára mind a mai napig minden tavaszi időszakra több tíz hektárnyi egybefüggő vízfelület alakul ki az egykori Kéktó területén, ami akár a nyári nagy melegekig tocsogóssá teszi.
Kéktói puszta 2005. márciusában
Kéktói puszta 2005. márciusában
Kéktói puszta 2005. márciusában
Kéktói puszta 2005. márciusában
A Kéktó Észak-Keleti részén kialakított egykori halnevelő tó,
amelyet egy a mai napig működő Ártézi kút táplál
Kéktói puszta 2006. áprilisában