VÁSÁRHELYI HUSZÁROK

H.M.Vásárhelyi Huszárok

 

1885

“Állandó katonaságot helyeznek Vásárhelyre. A temesvári hadtestparancsnokság a Károlyi-sörházat béreli ki pótlaktanyaként. Elsőnek a 14. huszárezred százada, 1888-tól a 15. ezred, 1889-től az 1. ezred, majd 1891-től az 7. Vilmos (k.u.k.) huszárezred százada állomásozott itt. (A városban 1900 júniusáig tartózkodik a monarchia helyőrsége)”

Hódmezővásárhely történeti kronológiája nyomán
Összeállította: Dr. Szabó Gábor, Borus Gábor, Köszegfalvi Ferenc

Továbbiakban Szeremlei Samu: Hód-Mező-Vásárhely története III.- V. 1907,1911,1913-ban megjelent történeti leírásai nyomán a Szeremlei társaság évkönyvének 2001/2002-ben megjelent tanulmánykötetéből készült el a huszárok Vásárhelyi tartózkodásának történeti leírása.

1873 szeptemberében a Szegeden székelő lovassági honvéd kerületi parancsnokság nyilatkozatot kért a várostól, hajlandó-e a jövő évtől egy vagy több, a szükséges számú főtiszből, 40 emberből és 40 lóból álló keretet elhelyezni. Vásárhely a ” a magyar honvédségi intézmény meleg pártfogásának érzésétől indítva” egyhangú választ adott. Bár kaszárnyával és lovagló gyakorlótérrel nem rendelkezett, kész volt egy honvéd lovassági század keretét a hivatalosan megállapított térítési díjak mellett magánházainál elhelyezni, és biztosítani a megkívánt lovardát és lövöldét. Kilátásba helyezte még, hogy amennyiben kaszárnyát vesz vagy épít, kész befogadni még egy honvédségi lovasszázad vagy egy gyalogoszászlóalj keretét.

Pokomándy István polgármester a Honvédelmi Minisztériumban megjelent és ismertette a város határozatát, Cserhalmi osztálytanácsos erre tudomására hozta, hogy míg a vételügy nem rendeződik, különösen pedig, míg a katonaság részére nem készül gyakorlótér és lövölde, lovassági keretet Vásárhelyre nem oszthat be. Megígérte viszont, hogy sikeres vétel esetén, vagy ha kibérlik a szigeti birtokot, a város két keret honvédlovasságot is kaphat.

A képviselőház még 1873. február 3-án elfogadta a Baját és Hódmezővásárhelyt törvényhatósági jogú várossá nyilvánító törvényt. Az országgyűlési vitában kulcskérdés volt, hogy a város mielőbb szerezze meg a kisebb királyi haszonvételeket, melyeket az 1848. évi törvények a földbirtokosok kezén hagytak.

A Gróf Károlyi Györggyel végül megkötött egyezség értelmében az 1874. évvel az uradalmi regálék és ezekkel kapcsolatos jogok, uradalmi épületek, telkek és kevés föld – 28 éven át évi 6% kamat fizetése mellett – 430 ezer osztrák értékű forint vételárért a város tulajdonába kerültek. A város önállóvá válása, és az uradalmi épületek közt a serház megszerzése az előtte lévő 12 hold térrel, új lehetőségeket és lendületet adott a kaszárnyaügynek.

Az 1874. évben a város a serházat udvartelkével és melléképületeivel, továbbiakban a lovaglótér és céllövészet céljaira alkalmassá tehető serház előtt lévő területet vég összegként 70.000 forint árban a katonai laktanya céljaira megvételre felajánlta a kormánynak, azonban az üzlet nem jött létre mivel a Honvédelmi Minisztérium elállt a vételtől, mivel nem találta kellően megfelelőnek az épületet.

Tassy Ede a hasznosításra felállított bizottság elnöke, volt 48-as honvédtiszt 1875 márciusában terjesztette be a bizottság véleményét. Javaslatuk szerint a kérdéses ingatlanokat – tekintettel a honvédségnek célba vett ezredekké alakítására, amely a zászlóaljak más elhelyezését teszi szükségessé – honvédlaktanyául sürgősen fel kell ajánlani a minisztériumnak. Bíztak abban, hogy egy ezredet megnyerhet a város, mi által hadköteles ifjai is helyben maradhatnának, és az átalakítás költségeit a lakosok áldozatkészségétől remélték fedezni. A városvezetés végül akként határozott, hogy bevárja a katonai elhelyezések törvény általi rendezését, nehogy a kormány intézkedését megelőző döntéssel – amennyiben Vásárhely is beleesne az elszállásolási területek közé – a lakosságnak tetemes költséget okozzon.

Az 1875 áprilisi közgyűlésen a katonatartási szabályok kidolgozásakor megállapították hogy nem lehet igazságos és méltányos alapokon megoldani a szabályozást, és helyette inkább laktanya építési tervezetet készített. E célra ismételten a serházi épület merült fel melynek átalakítására az előterjesztés szerint 23 ezer forint szükséges.

Az összeg előteremtésére a szükséges intézkedéseket meg is hozták, de az előirányzott összeg lassan gyűlt, 1879-ben még csak 5346 forint volt.

1879 tavaszán a tiszai árvízhez rendeltek ki katonákat, akiket Vásárhelyen is magánházaknál helyeztek el. 1883 szeptemberében a gyakorlatról székhelyére, Szegedre bevonuló a temesvári 7. hadtesthez tartozó 46. gyalogezred tisztikarát, legénységét a város lakossága átvonulásuk alkalmával megvendégelte, a mintegy 500 katona részére két és fél hektó bort szereztek be.

1884 elején az előbbi ezred katonáit – miután nagy részük vásárhelyi volt – a környéken lefolyt nagygyakorlat alkalmával a lakosság ingyen élelmezte és helyezte el.

1885 március 22-én a honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a temesvári 14. cs. és kir. Huszárezred egy századát 1885. szeptember 1-től 1887. július 31-ig itt szállásolják el. Utasították egyúttal a város közönségét, hogy a hadtestparancsnoksággal egyetértőleg azonnal tegye meg a szükséges intézkedéseket.

A Gazdasági Egyesület által mozgalom indult, hogy a beszállásolások elkerülése végett az uradalmi kasznári lakóépületeket alakítsák át kaszárnyává. A Draskóczy Lajos evangélikus lelkész , törvényhatósági bizottsági tag által előterjesztett indítványuk szerint mindazok , kik ezen épületek megvételéhez 50 forinttal hozzájárulnak, minden időre mentesüljenek a katonatartás kötelezettsége alól. A javaslat 5 ezer forint egybegyűjtését célozta, miután a Károlyi-uradalom a serház mellett fekvő volt kasznári lakot a múltban ily összegért lett volna hajlandó eladni. A kiküldött katonai bizottság ezzel szemben akként nyilatkozott, hogy a városban egyedül a serház épületét lehetne a legrövidebb idő alatt, és a követelményeknek is legmegfelelőbben laktanyává berendezni.

A 1885 május 1-ére egybehívott rendkívüli közgyűlés a katonaság együttes elszállásolására elrendelte a serház egy részének átalakítását. A mérnöki számítás a költségeket 46 242 forintban állapította meg. A közgyűlés határozata szerint ezt a lakosság önkéntes adományából fedezik.

Aláírási íveket bocsátottak ki a város mind az öt tizedében, egyet pedig a polgármesteri hivatalban tettek ki. Igyekezett tudatosítani, elkerülhető a huszárok házakhoz történő beszállásolása. Az aláírt összegeket három részletben, május 15., június 15. és július 15. napjain kellett a város közpénztárába befizetni. A törvényhatósági bizottság június 9-i üléséig már 32 451 forint 50 krajcárt jegyeztek, s megállapították, hogy az átalakításhoz szükséges összeg biztosítva van, a felszerelésekre megkívánt 6 ezer forintot pedig a még folyamatban lévő gyűjtés fedezni fogja.

A munkálatok elvégzésében a követekezők vettek részt: a kőműves munkákat Kruzslicz Péter, Zsigra János és Petrecz Pál társvállalkozók nyerték el, az ácsmunkákat Surányi Imre, az asztalosmunkákat pedig Ványi Ferenc vállalta el.

A laktanya osztályba sorolására augusztus 12-én került sor. A bizottsági értekezleten a katonaságtól egbelli Zaitsek Károly ezredes, a 14. huszárezred parancsnoka a hadtest részéről, egy műszaki törzskari százados az aradi műszaki igazgatóság képviseletében, Schille Károly 14. huszárezredbeli százados ( a helyőrség leendő parancsnoka) az ezred képviseletében, az ezredorvos, és a hadtest intendatúrája részéről egy alintendans vettek részt. A polgári hatóságot Kristó Lajos polgármester, egy tanácsnok, a községi főorvos képviselték. A vizsgálat szerint a helyiségek egy lovasszázad elhelyezésére egészében véve megfeleltek, és az épület a férőhelyek nagysága alapján laktanyának lett volna minősíthető. A katonaság képviselőitől mégis csak a fióklaktanya besorolást kapta, amit az épület fekvésével, pontosabban a kórházépülettel való közvetlen érintkezésével, vízzel való ellátottságának és az emésztőgödröknek a hiányosságával indokoltak. Kifogásként merült még fel, hogy a tisztek lakásait a laktanyától jelentős távolságra rendezték be.

A Honvédelmi Minisztérium 1886. június 13-án kelt rendeletével az átalakítások és berendezések folytán a laktanyát fióklaktanyának osztályozta, és ezzel alacsonyabb bérosztályba sorolta. A törvény által előírt bizottsági átadás 1886. június 22-én történt meg, amelyen a katonaság kiküldötteit ismét Zaitsek huszárezredes vezette.

Az átvétel feltételéül csupán azt kötötték ki, hogy a főbejárat előtt a város megfelelő kutat létesítsen és az istálló keleti oldalán alomszárítót állítson fel, ezek után a HMVhelyi laktanya megkezdte működését amely a századfordulóig fent is maradt.

 

 


MELLÉKLETEK