HUSZÁROK

H.M.Vásárhelyi Huszárok

 

Huszárok

Az egységes császári és királyi lovasság dragonyos, ulánus és huszár csapatnemekre tagozódott. A huszárezredek egyrészt a közös hadsereg, másik részről a honvédség kötelékébe kerültek. A Landwehrnél maradt az ulánus és dragonyos csapatnem.

A közös hadseregnek 1868-ban a 41 lovasezredéből 14-et tett ki a huszárezredek száma ezen kívül 14 dragonyos és 13 ulánusezred tartozott a császári és királyi lovassághoz.

Az ezredeket lovas dandárokban illetve egy részüket lovas hadosztályokba vonták össze./ így kialakultak hadosztály lovasságok illetve lovashadosztályok/

1868 márciusában kiadott körrendelet alapján a hat századból álló ezredeket két osztályra tagolták a századok béke létszámát 136 főben és 118 lóban határozták meg, minden ezrednek volt egy potteste /század/ amely azon hadtest parancsnokság területén állomásozott ahonnan az újoncozás történt.

1869-ben újból szabályozták a századok keretállományát ennek során 171 főben és 149 lóban határozták meg.

1873-tól 16 huszárezred , 14 dragonyos ezred és 11 ulánus ezred képezte a közös hadsereg lovasságát.

Az önálló lovashadosztályok három dandárból, ezek pedig két ezredből álltak.

A huszárezredeknél megkezdődött a kiegészítő feladatokat ellátó alosztályok kialakítása, az 1- 5. század mindegyikéből négy -négy huszárt századutásznak képeztek ki, ács illetve földmunkás felszereléssel látták el. A 6. század 4. szakaszát teljes egészében utászszakasszá szervezték át ( utak és vasutak rombolására, építésére, helyreállítására képezték ki és szerelték fel) .

1881-től újra szervezték az ezredutász szakaszokat és ezek már az ezredtörzshöz tartoztak a 6. század ismét 4 lovashuszárszakaszból állt.

Egy tábori csendőrszolgálatra kiképzett járőrt is felállítottak a huszárezredeknél, mely egy tisztből és három altisztből állt.

1890-ben az ezredtörzsnek egy – egy törzslovasszakaszt és egy távíró járőrt kell felállítani.

1910-től a huszárezredek távíró járőreit távíró szakaszokká fejlesztették amelyeket ezred közvetlen alakulatként két- két telefonnal, illetve optikai állomással szereltek fel.

A huszárok gyalogos harcra való kiképzésére is jelentősebb hangsúlyt fektettek és az ezredek kötelékébe lovas géppuskás osztagok kerültek be, 1914-ig a nyolc darab 7M Schwarzlose rendszerű gépfegyverekkel ellátott , 60 főt számláló alosztályoknak a száma 13 lett.

7M Schwarzlose géppuska málházása két lovon a huszár egységeknél7M Schwarzlose géppuska málházása két lovon a huszár egységeknél

Schwarzlose M géppuska háromlábú állványonSchwarzlose M géppuska háromlábú állványon

 

Andreas Schwarzlose 1902-ben szabadalmaztatta első géppuskáját, azonban sorozatgyártása csak öt év múlva kezdődött. A fegyver kezdettől fogva megbízható volt, vászonhevederes és vízhűtéses. Az első modellek közül kettővel 35000 lőszert lőttek el egyenként, minimális kényszermegállással, a lőpontosság lényeges romlása nélkül. Egyszerűen lehetett alkalmazni, ezért az osztrák-magyar hadseregben hamarosan szolgálatba állították. Sikere részben annak köszönhető , hogy rendkívül bőkezűen bántak a kiképző lőszerrel, és annak, hogy megalkottak hozzá egy speciális vaklőszert is, amelyet a gyakorlatok során alkalmaztak. A fából készült lövedék elegendő volt ahhoz, hogy a mechanizmust működtető gáznyomás létrejöjjön, de amint elhagyta a csövet, szétmállott és feltéve hogy nem volt senki a géppuska előtt közvetlen közelben, nem okozott kárt emberben. A géppuskát a könnyűlovasság támogató fegyvereként is alkalmazta.

 

 


MELLÉKLETEK