14. KÖZÖS HUSZÁREZRED

H.M.Vásárhelyi Huszárok

 

14. közös huszárezred

A város északkeleti részén, a városközponttól több mint két kilométerre fekvő serháztéri laktanyát 1885. szeptember 1-én adták át a katonai igazgatás tényleges használatába, amikor a Vladimir orosz nagyherceg nevét viselő cs. és k. 14. huszárezred 2. százada oda beköltözött. A tiszteknek a város az Oldalkosárban, a Főutcán, az Újvilág utcán és a főtéren négy önálló házrészt bérelt ki. Ezek 2-4 szobásak voltak, s 2-6 lóra való istálló is tartozott hozzájuk. A családos altisztek számára a laktanyában csak egy lakás – a három szobát, konyhát és kézi éléstárt magába foglaló altiszti épület – állt rendelkezésre. 1886- ban a két századosnak, a két hadnagynak és egy további családos őrmesternek volt bérelt lakása.

Az ezred számára létrehozott egykori kaszárnya a következőképpen nézett ki: Az észak-déli irányban fekvő egyemeletes, cseréptetős főépület északi vége közvetlen a kórházépülettel volt határos. Hossza 98,5, szélessége 14,4 méter volt, 8 kéménnyel bírt és villámhárítóval volt ellátva. Az altiszti laképület az udvar északi részében, háttal a kórház udvarára épült fel. Az istállóépület a főépülettel szemben az udvar hátsó részére került, s az egész udvar hosszában észak – déli irányban 125,5 méter hosszúságban vonult végig, déli végén pedig nyugati irányban meggörbítve 39 méter hosszúságban, s egész hosszában 12 méter szélességgel bírt. Szintén téglából készült, cseréptetővel, padlásterét pedig tűzmentesítő téglaburkolattal látták el. Az udvart a kórház udvarától és az utcától a déli részen magas téglafal zárta el.

A kívülről durva vakolattal ellátott, fehérre meszelt laktanya udvarára a főépület déli végénél egy sárgára festett kiskapun és egy négy méter széles kétszárnyú sárga nagykapun lehetett bejutni. A négyfokú keményfa lépcső a toldaléképületként készült őrszobába vezetett. Itt volt a közös börtön és a két egyes börtön is, az egyik ablak nélküli sötétzárka, a másik a magasban fekvő félkör alakú s homályos üvegű ablakkal nyerte világítását.

A század részére szükséges legénységi helyek 176 személyre készültek. Volt egy altiszti szoba 17 főre, három szakaszvezetői szoba összesen hat főre. A legénységnek, a velük elhelyezett altisztekkel együtt 153 főre, nyolc szoba állt rendelkezésre. Az altiszti szobák kivételével ezeket a földszinten alakították ki. A fehérre meszelt, deszka padlóval és kétszárnyú ablakkal ellátott lakószobák teljesen megfeleltek az utasításban előírtaknak. A szűk folyosó miatt viszont a legénységnek az istállókban kellett sorakoznia. Az épületben volt még mosóhelyiség, szabó- és cipészműhely, századraktár, konyha (12 üstre berendezett takaréktűzhellyel), tüzelőanyag raktár és úgynevezett férehely (árnyékszék). A könnyebben megbetegedett legénység elhelyezésére és ápolására a szomszédos kórházi épületben egy szobát bocsátott rendelkezésre a város. Az 1. huszárezred később itt állomásozó százada a laktanyánál szükséges betegszobát (maródi szoba) egy altiszti lakásból maga állította elő. 1886-tól már kantin is működött az épület pincéjében, amelyet egymást követően több helybeli vállalkozó üzemeltetett. Az átadásról készült jegyzőkönyv viszont csupán megemlítette , hogy fürdésre, a ruhák mosására, továbbá a markotányos részére szolgáló helyiségekről nem történt gondoskodás. Ezért lehetett nagy jelentősége annak, hogy később népkerti fürdőjét a város meghatározott időben a huszárok rendelkezésére bocsátotta.
Az udvaron lévő sorakozótér a csapat részére elég tágas volt és rendezett . A szakaszok részére kellő számú ajtóval ellátott, az uralkodó széliránnyal ellentétes oldalon épült négy istálló összesen 144 lóállással bírt, egy további istálló négy lóállással súlyos beteg lovak (vagy nyolc egészséges ló) számára készült, és volt patkolóműhely is. A hat méter mély ásott kutat merítésre kerékkel és két vederrel szerelték fel.
Ezt csak a lovak itatására használhatták, és a laktanya előtt újonnan létesített kút sem bizonyult megfelelőnek. A katonaság, miután a kútból merített vizet nem találta ivásra és főzésre alkalmasnak, a kaszárnyától két kilométerre lévő ártézi kútról maga hordott naponta háromszor vizet. A kút vize az orvosi vizsgálat szerint is egészségtelen volt, hideglelést idézett elő, a században sok volt a váltólázas beteg. A parancsnokság előterjesztésére a város 1892. szeptembertől a vízhordásra alkalmas selejtes lovak tartására havi 30 forint illetményt szavazott meg a katonaságnak. Ennek kifizetését 1894 novemberében beszüntették , miután a kórház előtt a város költségén fúrt ártézi kút vizét a kaszárnya udvarába is bevezették.

1885 tavaszán már megállapodás született arról, hogy téli gyakorlóhelyül a mintegy 30 kataszteri holdat kitevő Vásártért engedi át díjtalanul a város, nyári gyakorlóhelyül pedig a város alatt, a kaszárnyától három kilométerre eső, jó úton megközelíthető legelőt biztosít. A Gróf Károlyi György örököseitől Fischer Jakab által haszonbérelt nagysziget – margitai bérleti területből a város 1886. szeptember 1. napjától egy évre, 486 forint 50 krajcár bérösszegért albérletbe vett 34 ? kisholdat, hogy ugyanazon feltételekkel továbbadja azt a katonai kincstárnak. A szegedi országút mentén négyszög alakban kihasított partos területen a bérbeadó továbbra is legeltethetett, amennyiben azzal nem akadályozta a katonai gyakorlatokat. A laktanya előtti szántóföldből 200 lépés hosszú, 100 lépés széles lovardát alakítottak ki. A város ezt korláttal bekeríttette, homokot teríttetett el rajta és a huszárszázadnak haszonbérbe adta. A gyakorlótér és a lövölde kijelöléséről 1888. év végén újra tárgyaltak. A századparancsnok, Máriássy kapitány a Vásártért gyakorlótér céljára alkalmatlannak találta, és ismét a Szigetben a Fischer-féle bérleten kérte azt kijelölni, s az ottani lőtéren (lövőtér) biztonsági műveleteket kívánt elvégeztetni a hatósággal. A katonaság 1889 májusában gyakorlótérül már a római katolikus egyházi földből bérelt ki 28 kataszteri holdat a Csomorkányi út és a vasút által behatárolt területen, továbbá a laktanya előtti szántóföldből a 2,5 hold lovaglótér levonása után fennmaradó 6,75 holdat. A század jelezte, hogy a laktanya mögötti lőtéren a közbiztonság veszélyeztetése nélkül lőgyakorlatok nem tarthatók. A város ideiglenesen a népkerti lövőházat engedte át, annak golyófogó falát föl is emeltette, de ez a hely nem volt elég hosszú. A város kistói földjén, a kaszárnya mögötti lapályon azonban még 1889 tavaszán elkészült a célnak megfelelő lőtér két golyófogó töltéssel, mely 587 forintjába került a városnak. Az ismétlő karabély rendszeresítésével a korábbi golyófogók már nem bizonyultak megfelelőnek, ezért a huszárok a szegedi katonai lövöldét vették igénybe. Vonatköltségükre 1892 tavaszán 30 forintot utalt ki a város.

A városiasodás egyik fokmérőjének is tekintették a Vásárhelyiek az állandó helyőrség megjelenését a városban.A puszta ittléte is már biztonságot sugallt és nem lehet elfelejteni azt sem, hogy jelentős gazdasági fellendülést is hozhat az itt állomásozó egységek minden szintű ellátása, mivel mind az épületbérletet mind a kapcsolódó költségeket a katonaság részben finanszírozta. A helyőrség ellátása szélesítette a mezőgazdasági termelők piacát, bár a korabeli vélekedések szerint a legtöbb hasznot az iparosok és a kereskedők húzták belőlük, és kétségkívül növelték a kocsmák, mulatóhelyek forgalmát is. A városvezetők innentől kezdve a helyőrség megtartására, állandósulására és lehetséges bővítésére törekedtek, és ezt nemcsak a gazdasági előnyök felismerése vezette, hanem az is hogy a városi gazdálkodás jól felfogott érdeke, hogy az eddig befektetett összegek visszaforgatásra kerüljenek. A kaszárnyaépítés költségei a kincstár által fizetett, a törvényes előírások alapján megállapított évi bérösszeg (1886-ban 2372 forint 35 krajcár) mellett legfeljebb hosszú évek során térülhettek meg, ráadásul a városnak kellett az épületeket és a berendezési tárgyakat karban tartani, és a szükséges tűzifát és „világítóanyagot ” is szolgáltatni.

Több kísérlete volt a város vezetésének 1886-ban , hogy megerősítse igényét az állandó helyőrség növelése terén, de minden esetben későbbiekben elutasításba ütközött. November 30-án kapott levélben értesítették a várost, hogy helyőrségi állomásukat csak kivételesen s tekintettel a pótlaktanya építésénél a város által hozott áldozatokra, szemelték ki a lovasszázad elhelyezésére, és ez csak addig tart amíg a csapatok állandó elhelyezése nem megoldható és egy egység mindig vándorállomásra van utalva. Mivel azt is jelezték, hogy a teljes ezredek befogadására alkalmas laktanyák kialakítására is intézkedés történt, a város vezetése a laktanyafejlesztést levette a napirendről.

A hadtestparancsnokság 1888-ban, miként az előző évben is, szeptember 1-től további egy évre engedélyezte a lovasszázad beszállásolását. Az egyezményt és a gyakorlótér haszonbérletére vonatkozó szerződést az itt állomásozó század a városi hatósággal meg is hosszabbította, de parancsra még 1889. július 5-én tovább vándorolt a 14. huszárezred 2. százada. 1889. augusztus 13-án már a 15. huszárezred 3. százada állomásozik itt de már 17-én tovább is vezényelték az évi fegyvergyakorlatra.

A Wladimir Orosz Nagyherceg nevét viselő Cs. és K. 14. huszárezred bélyegzőlenyomataA Wladimir Orosz Nagyherceg nevét viselő Cs. és K. 14. huszárezred bélyegzőlenyomata

 

 


MELLÉKLETEK